1. akkor
Akkor, menjünk.
A prímszámok olyanok, mint az élet, teljesen logikusak, de lehetetlen rájuk szabályokat találni, még akkor sem, ha minden időnket azzal töltjük, hogy ezen gondolkodjunk.
Ez akkor történt, amikor a középiskola első osztályába jártam, tehát azóta 17 év múlt el.
Ha minden anyag az interneten megtalálható lenne eszperantó nyelven, akkor hasznos lenne azokat a rendelkezésünkre bocsátani?
A gondolatába is belepirulok, mennyire ostoba voltam akkor.
Akkor inkább sodoku-t játszom, ahelyett, hogy tovább zavarjalak.
Például, ha egy láncdohányos tanár megint egy dohányzó diákot, akkor a tanár figyelmeztetése ellentmond önmagának.
Az egészség értékére akkor döbbenünk rá, ha elveszítjük. Ugyanez a helyzet a szülőkkel és a vízzel/levegővel is.
Csak miután ellátogattam Ausztráliába, akkor vált számomra világossá, milyen kicsi Japán.
Mi van akkor ha meleg vagyok? Már az is bűn?
Azon kívül hogy nagyon hideg egy nap volt, még esett is akkor.
A vendég mindig örömet okoz; ha nem érkezéskor, akkor távozáskor.
Ha a világ nem olyan lenne, mint most, akkor mindenkiben bízhatnék.
Keményen kell tanulnod, és akkor átmész a vizsgán.
Ha valaki nyilvánvaló jócselekedet szándékával közelít hozzád, akkor jobb, ha az életedért futsz.